Feldkirch: Az őszi szimpózium a közösséget és a zsinatiságot népszerűsíti!

Feldkirch: Az őszi szimpózium a közösséget és a zsinatiságot népszerűsíti!

2025. szeptember 4-én a götzisi St. Arbogast oktatási központban rendezték meg a Vorarlbergi Katolikus Egyház őszi szimpóziumát, amely a „Tartozás és közösség, mint kihívás és ígéret” címet viselte. Ez az esemény a 2025/26-os lelkipásztori munka évének kezdetét jelentette, és teret kínált az egyház jövőbeli kihívásairól és lehetőségeiről szóló elmélyült megbeszélésekhez.

Olyan emlékezetes előadók osztották meg meglátásaikat, mint a Feldkirchi Egyházmegye leendő lelkipásztori igazgatója, Petra Steinmair-Pösel és a bregenzi közösség vezetője, Thomas Berger-Holzknecht. Benno Elbs püspök megünnepelte az utolsó istentiszteletet, és szolgálatba állította a lelkipásztori személyzetet, ami sok résztvevő számára megható pillanat volt. Hans Rapp, az Emberi Erőforrások és Fejlesztési csapat vezetője egy „identitásdinamikáról” beszélt, amelyet az egyház meghatározó megatrendjének tartanak.

A közösség kulcstémája

„Az identitás közösség nélkül nem létezik” – szögezte le Rapp, emlékeztetve a jelenlévőket, hogy a közösséget mindig újra kell találni. Ezek az elképzelések azt tükrözik, hogy nemcsak válságos időkben, hanem a mindennapi életben is meg kell erősíteni az egyházi együttélést. Steinmair-Pösel a zsinatiságot „egy új egyházi stílus szíveként” jellemezte, amely nyitott, befogadó és Jézus küldetésére összpontosít. Rámutatott, hogy a zsinatiság nem a konfliktusoktól való megszabadulást jelenti, hanem az Isten akaratáért folytatott közös harcot testesíti meg.

A jelenlegi társadalmi fejlemények alapján Berger-Holzknecht a társadalmi buborékokban az elszigetelődés fokozódó tendenciáját tárgyalta. „A sokszínűség nő, de sokan visszavonulnak” – jegyezte meg találóan. Ez rávilágít arra, hogy mennyire fontos a közösséget aktívan megélni, és nem csak üres frázisként bemutatni.

Gyakorlati gyakorlatok és lelki beszélgetések

Az őszi szimpózium másik színfoltja volt a kiscsoportos gyakorlati gyakorlatok, amelyekben a lelki beszélgetés módszerét gyakorolták. A párbeszédnek ez a formája azt a célt szolgálja, hogy minden résztvevő felismerje az idők jeleit és értelmezze azokat a szolidaritás kontextusában. Steinmair-Pösel így foglalta össze a lényeget: „A szinodalitás olyan spirituális attitűd, amely megtanítja Isten Igéjének felismerését másokban.”

A szinodalitás kérdése túlmutat a feldkirchi egyházmegye határain, és része egy Ferenc pápa által kezdeményezett nagyobb folyamatnak. A középpontban a 2021. október 9-i és 10-i római püspöki szinódus meghívása áll. Itt elmélkedünk a zsinati útról, hogy a közösséget, a részvételt és a küldetést az egyház központi elemeinek tekintsük a harmadik évezredben. Ennek a projektnek az a célja, hogy aktívan bevonja Isten népének minden tagját, és megerősítse a meglévő részvételi lehetőségeket, amint arról a [kath.net] is beszámolt (https://www.kath.net/news/76205).

A zsinatiságot az Egyház konstitutív dimenziójának tekintik, amely a II. Vatikáni Zsinat kontextusából ered. A meghallgatás és a konzultáció átfogó folyamatában az eredményeket dokumentálni és megérteni kell annak érdekében, hogy az egyház az emberiség prófétai jele legyen.

Az őszi vorarlbergi szimpózium nemcsak helyi impulzusokat adott, hanem a katolikus egyházon belüli globális változás része is. A közösséggel és az egyház identitásával szemben támasztott kihívások egyértelműek: az együttjárás és mindenki aktív részvétele elengedhetetlen ahhoz, hogy erős és befogadó egyház legyünk az egyre összetettebb világban.